Egy barátom mutatta minap a neten, hogy egy amerikai egyetemi kutatás szerint a ma művelt szakmák 33%-át 8 éve nem is ismertük még. Ha ez csak 25% az elmúlt 20 évben nálunk, akkor is figyelemre méltó. Nem létezett például operátor, webdesigner - de még kétkezi blogger se.
Szvsz ha szeretnénk, hogy 15 év múlva legyen költségvetésünk, nemhogy GDP-nk, (a nyugdíjakat már meg sem említve), akkor minden rendelkezésre álló erőforrásunkat az oktatásba kellene fektetnünk. A bölcsődéktől az egyetemekig, sőt a felnőttképzéseket is vegyük csak bele. Növelni a tanári a fizetéseket és a férőhelyeket, elérhetővé tenni a rendelkezésre álló tudást, a legjobb az eszközöket mindenkinek mindenhol és egyszerűvé tenni a kommunikációt a tanárok között. Hogy legyen gazdaságunk megalapozásaként szellemi tőkénk egyáltalán. Még ha nem is tudjuk ma, hogy mi lesz gyermekeink egy részének foglalkozása holnap.
Kipróbált modell ez, hogy miként működik? Miként tudjuk az Ázsiai kistigrisek vagy másnéven sárkányok igencsak jól fejlődő gazdaságot tudtak felmutatni ilyen időtávon, magas GDP-vel és a képen látható eredménnyel, ami ez esetben valódi, nem illusztráció. Esetleg ezen a téren tanulhatnánk tőlük.
Egyébként ha már Ázsiában járunk, nézzük csak meg Bhutánt is, ahol király is van, meg Bruttó Nemzeti Boldogság (GNH) index is, békésen együttélő megosztott vallásokkal és 97%-os népi boldogsággal, ami mondjuk akár mind jól jönne nekünk is magyarba, pláne ha már egyszer kémeink is vannak :) no comment.
Ahogyan a HVG-ben is megírták a király által kiírt választásokon: "A kormányzási tapasztalatokkal felvértezett hatalmi elit [...] pártját látták viszont [...] azzal [..], aki már kétszer vezette a kormányt, és egyik képviselője a Bruttó Nemzeti Boldogság (GNH) néven emlegetett, a buddhizmuson alapuló, sajátos királyi filozófiának. Ennek a Bhutánban a hazai összterméknél (GDP) nem kevésbé fontosnak tartott mutatónak az a lényege, hogy a fejlődést nemcsak a gazdasági adatok alapján kell mérni, hanem egyensúlyba kell hozni azokat egyebek közt a hagyományok tiszteletével, a környezet védelmével is. Márpedig boldogságban a statisztikák szerint sincs hiány: miközben a lakosság ötöde szegénységben él, egy 2005-ös felmérés adatai azt mutatták, hogy a bhutániak 45 százaléka nagyon boldog, 52 százalékuk boldog, és mindössze 3 százalékuk boldogtalan."
Mindenesetre mivel igen nagy tisztelője vagyok, megkérdezném, ha ismerném minderről Sárközy professzor urat, aki számomra úgy tűnik, mintha egyfajta modernizáció szükségességéről beszélne már jó ideje.
